Nemrég találtam a port.hu-n: Nyereményjáték és programajánló egyben : )

"MS3 (Mester Sándor) Közép-Kelet Európa legtöbbet koncertező gitárművésze. 3 évvel ezelőtt elhatározta, hogy eljuttatja a klasszikus zenét olyan helyszínekre, ahova egyébként nem jutna el. Kis falvak kocsmáiban, iskoláiban, óvodáiban, templomaiban ad koncerteket, és beszélget az emberekkel. Hisz abban, hogy egy kőműves éppen olyan értő közönség, mint az elegáns koncerttermek elit közönsége."

Erről aztán más is eszembe jutott (szintén egy programmal párosítva):

"Olyanokhoz szeretnénk eljuttatni a zenét, akiknek nincs lehetőségük vagy kedvük, hogy eljöjjenek ilyen koncertekre. Hiszen a zene mindenhol szól, folyton, így az emberek azt hiszik, sok zenét hallanak. De ez nem igazi zenehallgatás – az ország 95%-a iszonyúan szomjazik a zenére. De elriaszt sokakat az, hogy belépő van, vagy hogy ki kell öltözni. Így találtuk meg a templomokat, ahol a liturgiához kapcsolódva játszunk. [...] Egy falusi orgonán egy orgonaművész nem hajlandó játszani. Hihetetlen, milyen templomokban játszottunk. Solymáron például egy oktávos, volt eszpresszó orgonán. Majdnem elsírtam magam, mikor megláttam. Választhattam, hogy Gusztáv-hangszín vagy Frakk, a macskák réme-hangszín. Így próbáltunk komolyzenét játszani. De életünk egyik legszebb koncertje volt." (forrás)

"Julival, a feleségemmel, szoktunk templomi koncerteket adni. Orgona és hegedű. Ha kivesszük a mai irányzatokból a pénzt, valami egészen érdekes születik. Ott van ez az egész tébolyult zenei világ, ahol mindenhol csak sztárok vannak, a komoly zenében is egyre inkább. Az a legjobb, ha minél kisebb helyre megyünk, annál nagyobb a hatás.
Elmegyünk egy kis faluba, és akkor mondják: - Ugyan, ki ez? Nem látjuk sem a Való Világban, sem a nem tudom én miben, nem ő a Megasztár győztese. Jött két zenész Budapestről, és apait-anyait belead, látni, mivel nem készültek fel a támadásra, itt valami jó lesz. Mint egy koncert, hogy várom a nagy élményt, hanem egyszerűen váratlanul, védtelenül éri őket, valami nagyon nagy dolog. Kiskőrösön Juli játszott egy Brahms szonátát, és egy paraszt néni utána odament hozzá és mondta: - Aranyoskám! Maga játszott hegedűn? Juli válaszolt: - Igen. Erre a néni meghajolt előtte és kezet csókolt neki. Most ugyanezt elképzelem népművelő módszerrel, csöngetek: - Jó napot kívánok. Brahms összes műveit szeretném eladásra ajánlani, a nem tudom milyen most kezdődő TV-sorozatban kedvezményesen. Csak harminc százalék.  Az lesz a válasz: - Nem, most nincs szükségem Brahms-ra.
Neki arra van szüksége, amit ott Juli játszott. Megpróbáljuk ezt a vonalat valahogy megerősíteni. Ha a pénzt kiszedjük ebből a dologból, akkor történhet szerintem valami csodálatos." (forrás)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.